Életrevaló

A Buddha azért mosolyog, mert örömteli a természete, és ehhez nem kell semmiféle külső ok. Azért mosolyog, mert szabad.

Ha a téged körülvevő természet szépségének a mélyére tudsz tekinteni, akkor te is Buddha szemével nézel. Ha képes vagy Buddha szemével nézni a világot, akkor sosem fogod azt mondani, hogy az életednek semmi értelme. Képes vagy Buddha fülével hallani, képes vagy Buddha szemével nézni. Már most is, nem csak holnaptól. Akár ettől a pillanattól fogva Buddha valódi örököse lehetsz.

Thich Nhat Hanh: Vegyen körül a szeretet...

/Megjegyzès: ez a Buddha nem Sziddharta, hanem Pu-taj. Általában véve a bőség, a boldogság, az öröm, a szerencse istene. Legtöbbször úgy ábrázolják, mint egy nagy hasú, nevető, kopasz szerzetes. Sok nyugati ember összetéveszti a történelmi Buddhával./

Vannak emberek, akik már attól hitelesek, ahogy rád néznek.

Nem azért, mert jószìnben vannak, vagy jól manipulálnak,  esetleg jól felépített image-ük van, hanem mert éltek, szenvedtek és felálltak.

A legtöbb ember ott szúrja el, hogy a fókuszt nem a megoldásokra tolja -legyen az bármily' nehéz-, hanem beleragadnak a hibákba, károkba, okolásokba és önsajnálatba...

Az ember belső ereje nem a misztikus látomásokban érkezik, melyekben olyan jó ücsörögni, hanem azzal jön, hogy megvilágíthat kiutat, vagy spontán áramlik és elindul, és akkor képes tenni, menni boldogulásáért, akkor is, ha más fronton lemondásokkal, nehézségekkel, "nem szeretemekkel" jár.

A hétköznapi hősök nem verik nagy dobra tragédiáikat, mert amikor meghaladták azokat, akkor -jó esetben- azt raktározzák el maguknak, hogy képesek változtatni, van erejük, hitük és sosem adni fel, hanem belátásokkal vegyítve teremtésre születtek e földi létbe.

Mivel minden energia, ezért tényleg nem mindegy, hogy mibe invesztáljuk.

A hiteles emberek tekintetében ezer élet fájdalmán túl is ott ragyog az a fény, ami arra biztat, hogy érdemes...